Posted by Skarlátjárvány az óvodában – miért kell tartanunk ettől a betegségtől?
Óvodai skarlátjárvány idején több szülő keresett fel kérdéseivel. A szülők egy része a betegség szövődményei miatt aggódott, mások nem értették, hogy miért szükséges hosszadalmas antibiotikus kezelés megbetegedés esetén. Volt, aki megelőzés módja felől érdeklődött. Nézzük, mit is érdemes tudni a skarlátról!
A skarlátot egy Streptococcus pyogenes nevű baktérium okozza. A betegség tünetei nagyon hasonlóak egy „szokványos” torokgyulladáshoz: a gyermek lázas, erős torokfájdalomról, nyelési nehézségről, legtöbbször hasfájásról panaszkodik. A gyerekek általában súlyos beteg benyomását keltik. Az édesanyák akkor szoktak megijedni, amikor a gyerek szájába nézve a mandulákon gennyes tüszőket, a nyelvén fehér lepedéket látnak, mely később élénkpirossá válhat, fehér pöttyökkel: ez az úgynevezett málnanyelv. Emellett a skarlát fő jellegzetessége a bársonyos kiütés, mely általában a törzsön és a hajlatokban jelenik meg a betegség 2-3. napján. A jellegzetes tünetek alapján a gyermekorvos általában felismeri a betegséget, nem egyértelmű esetekben garatváladék tenyésztésére vagy gyorstesztre lehet szükség (ilyenkor egy vattapálcikával mintát vesznek a torokból és laboratóriumi vizsgálatra küldik).
Skarlát esetén feltétlenül antibiotikus kezelés (leggyakrabban penicillin) szükséges, méghozzá tíz napon keresztül. Igaz, hogy a betegség többnyire önmagától is meggyógyulna, de csak így kerülhetjük el a szövődmények kialakulását. Hogy melyek ezek? A korai szövődmények közül a leggyakoribb a középfülgyulladás és az orrmelléküregek gyulladása, a tüdőgyulladás és a mandulák körüli tályog kialakulása. Ezen szövődmények általában jól reagálnak az antibiotikus kezelésre. Ezeknél sokkal súlyosabbak a késői szövődmények, melyek a betegség második, harmadik hetében jelentkeznek. Ilyen utóbetegség lehet a szívizomgyulladás (aminek következtében súlyos, életre szóló szívbetegség is kialakulhat), vesegyulladás, a reumás ízületi betegség is. Ilyenkor a kórokozó már nem található meg a szervezetben, a tünetek kialakulásában immunológiai okok játszanak szerepet. Minden alkalommal felhívom a szülők figyelmét, hogy annak ellenére, hogy a betegség tünetei a kezelés 2-3. napján megszűnhetnek, a késői szövődmények elkerülése érdekében a tíz napos kúra szükséges.
Gyakori kérdés még, hogy mit tegyünk, hogy gyermekünk ne fertőződjön meg. Korábban a beteg környezetében élők megelőzés céljából 3 napig antibiotikumot kaptak. Az esetek többségében ez felesleges, sőt ártalmas is lehet, ugyanis így is kialakulhat a betegség, csak olyan enyhe formában, hogy esetleg nem okoz jellegzetes tüneteket. Az emiatt elmaradt szakszerű kezelés nélkül a késői szövődmények előfordulása gyakoribbá válik. Sajnos a skarlát átvészelése nem okoz maradandó védettséget, ezért akár többször is megfertőződhetünk. Tehát ha jelentkeznek a betegség tünetei, a legtöbb, amit tehetünk, hogy kezeljük a beteget. Ennek köszönhetően a súlyos tünetek általában 1-2 napon belül jelentősen javulnak és két héttel a betegség után már csak a tenyerek és talpak lemezes hámlása fog emlékeztetni a skarlátra.
Ugató köhögés hajnalban – néhány jó tanács kruppos gyerekek szüleinek
A gyakorlott szülők az őszi párás, hűvös estéken aggódva térnek nyugovóra, sajnos ilyenkor fordul elő leggyakrabban, hogy hajnalban a gyerekszobából hallatszó ugató köhögésre ébrednek. Mi a teendő ilyenkor?
A köznyelvben kruppnak hívott betegség (szakszerűen valójában pszeudokrupp a neve, mely elnevezés a torokgyíkhoz hasonló tünetekre utal) igen riasztó tünetekkel jelentkezik. Érdemes megismerkedni e betegséggel, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ha kénytelenek vagyunk találkozni vele!
A krupp tünetei igen jellegzetesek: az este általában még tünetmentes gyerek hajnalban húzó belégzésre, ugató köhögésre, nehézlégzésre ébred. Jellemző, hogy az asztmával ellentétben a gyermek belégzése nehezített. A kis beteg riadt, sír, gyakran hány is. Az oxigénhiány és az ijedtség miatt a légzés kapkodóvá, erőlködővé válik, a kulcscsont feletti és a bordák közötti terület behúzódik. Ha az oxigénhiány fokozódik, az ajkak kékes elszíneződése figyelhető meg. Legsúlyosabb esetben a beteg a fokozott légzési munkában kifárad, a légúti akadály olyan súlyos lehet, hogy a gyermek lélegeztetésére lehet szükség (szerencsére erre csak ritkán kerül sor). Időnként enyhe hőemelkedés, hurutos tünetek színezhetik a képet.
A tünetek első jelentkezésekor típusos életkor a kisdedkor, a legtöbb beteg 1-5 év közötti, ezután a betegséget legtöbbször kinövik a gyerekek.
A tüneteket a gége hangszalagok alatti területének duzzanata okozza. Ennek pontos okát nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy örökletes, genetikai háttere van a betegségnek, allergiás tényező, vírusfertőzések, anatómiai eltérések színezhetik a képet. A panaszokat az időjárás is provokálja: jellemző, hogy a tünetek leggyakrabban az őszi-tavaszi hűvös, párás átmeneti időszakban jelentkeznek.
Általában elmondható, hogy minél fiatalabb életkorban jelentkeznek a tünetek, annál súlyosabb formában zajlik a betegség, hiszen ilyenkor az eleve szűkebb légutakban jelentkező akadály komolyabb panaszt okoz. A roham ismétlődésével számolnunk kell, általában a kisgyermekkor végére kinövik a betegséget.
Mit tegyünk, ha a fenti tüneteket észleljük? A legfontosabb teendő, hogy a gyermekünket vegyük ölbe (a függőleges helyzet kedvező nehézlégzés esetén), bugyoláljuk be (nehogy még meg is fázzon!) és vigyük a hűvös levegőre: udvarba, teraszra. Ha ez nem megoldható, nyissuk ki a mélyhűtőt és a kiáramló hideg levegőt lélegeztessük be a gyerekkel. Eközben próbáljuk megnyugtatni a kis beteget (fontos, hogy bennünket is nyugodtnak lásson!), elterelni a figyelmét, a sírás tovább fokozza a nehézlégzést.
El kell döntenünk, hogy szükség van-e orvosi segítségre. Amennyiben gyermekünk élete első rohama zajlik, értesítsük az ügyeletet, ill. viharos tünetek esetén a mentőket. A kiérkező orvos megvizsgálja a kis beteget, egy szakszerű pontrendszer alapján eldönti, hogy mennyire súlyos a roham. Ha a kis beteg állapota nem annyira aggasztó, az orvos a helyszínen ellátja a gyermeket. Szükség esetén kórházi kezelés lehet indokolt (a legtöbb gyermekkórházban az édesanyjával együtt helyezik el a beteget), ahol szakszerű ellátásban részesül. A kezelés lényege a hideg pára, melyet korszerű ultrahangos párásító készülékkel juttatunk a légutakba. Szükség esetén gyógyszert lehet keverni a párásítóba: ennek feladata a légutak nyálkahártya-duzzanatának csökkentése. Ha ez nem elegendő, szteroid tartalmú kúp, esetleg intravénás injekció lehet szükséges, súlyosabb esetben oxigén adására, ill. gépi lélegeztetésre szorulhat a gyermek. Szerencsére erre csak ritkán kerül sor. Antibiotikum adása csak valamilyen baktérium által okozott kísérőbetegség esetén indokolt. A leggyakoribb, hogy mire a kórházba ér a fulladó gyerek, a hideg levegőn szinte tünetmentes lesz.
A betegség lefolyására jellemző, hogy a nehéz éjszaka után szinte tünetmentes lesz a gyermek, de éjszaka a tünetek ismétlődése várható. A kruppon átesett gyermek két roham között egészséges, sem gyógyszert szedni, sem egyéb kezelést alkalmazni nem szükséges.
Amennyiben gyermekünk ismételten szenved ettől a betegségtől, érdemes beszerezni egy ultrahangos hideg párásító készüléket, melynek használatával jelentősen mérsékelhetjük, akár meg is előzhetjük a tüneteket. A kruppos roham kezelésén kívül szinte valamennyi légúti betegségben hasznát vehetjük egy ilyen készüléknek, de fűtési szezonban a száraz levegőjű szobák párásításában is jó szolgálatot tehet. Az ilyen kis betegeknek – mint egészséges társaiknak is – fontos a dohányfüst-mentes környezet, hisz a légutak irritációja a légúti betegségek ismétlődését, súlyosbodását okozhatja.
Horkoló gyermek – nagy orrmandula?
Az orrüreg hátsó részén elhelyezkedő orrgaratmandula (adenoid) légúti fertőzések során a szervezet első védelmi vonala. Gyakori fertőzésnél azonban mérete növekszik, emiatt sok akut és krónikus betegség kialakulását segíti elő.
Csecsemő- és kisgyermekkorban az orrgarat viszonylag szűk, a megduzzadt orrmandula tovább szűkíti a teret, akár el is zárhatja a levegő útját, ezzel gátolja az orrlégzést. Akadályozva a fülkürt működését elősegíti a középfülgyulladás kialakulását; az orrváladék nehezebb távozása pedig orrmelléküreg gyulladásra hajlamosít. A csecsemőkori nehezített orrlégzés zavarja a babát a szopásban, táplálkozásban, az alvásban.
Milyen tüneteket okoz a megnagyobbodott orrmandula?
A diagnózis sokszor már a rendelő ajtajában megszületik: a gyermek nyitott szájjal lélegzik, ez „bamba” kifejezést kölcsönöz az arcának. A szülők gyakran arról számolnak be, hogy a gyerek nyitott szájjal alszik, horkol, orrhangon beszél, folyamatosan náthás, visszatérő hurutos betegségekkel, középfülgyulladással küzd. A garatfalon hátrafelé csorgó váladék jellemzően éjszakai köhögést okoz. Sokszor a szülők csak azt veszik észre, hogy a gyermek figyelmetlen, gyakran visszakérdez, ennek hátterében nagyothallás állhat.
Milyen szövődményeket okozhat?
Az orrmandula túltengése hajlamosít visszatérő hurutos betegségekre, középfül-és orrmelléküreg gyulladásra, hörghurutra. A betegségek elhúzódóan, nehezen gyógyulnak. Ha a légúti akadály igen kifejezett, alvásban akár légzéskimaradást is okozhat. A szülők elmondják, hogy a horkoló gyerek légzése hosszú másodpercekig kimarad, ilyenkor aggódva figyelik, mikor vesz már levegőt. Ez minden esetben komoly tünet! Gyakori szövődmény ezen kívül a nagyothallás, romlik a gyerek szaglása és ízérzése. A folyamatosan nyitott száj miatt a fogak fejlődése is károsodhat.
Az orrmandula műtéti eltávolítása
Kisgyermekkorban fül-orr-gégész által az egyik leggyakrabban végzett műtét az orrmandula eltávolítása. Ez egy altatásban végzett műtét, a gyermek száján keresztül eltávolítjuk a túlburjánzott nyirokállományt. Hat hónapos kor felett a műtét elvégezhető, de leggyakrabban két éves és hat éves kor között kerül rá sor.
A műtét indokolt, ha
- gátolt az orrlégzés akkor is, ha a gyermek nem náthás (azaz nyitott szájjal lélegzik, horkol, légzéskimaradást figyelnek meg)
- gyakori, elhúzódó, nehezen gyógyuló felső légúti hurutos betegségek, visszatérő gennyes középfülgyulladás jelentkezik
- nagyothallás (hurutmentesen is)
Ezekben az esetekben hálásak a szülők, ha rábeszélem őket a műtétre, hiszen a műtétet a gyerekek (ezért aztán az édesanyák is) jól viselik, igen ritkák a szövődmények, viszont a panaszok megszűnnek vagy jelentősen javulnak. A műtét után 3-4 órával a gyerekek rendszerint vidáman ugrándoznak, esznek, isznak, jól alszanak, a műtét másnapján hazamehetnek.