Evészavarok gyermekkorban

Posted by

A kóros soványsághoz vezető anorexia nervosa és a bulémia szinte mindenki számára ismert betegségek: éhező, csontsovány modellek, hírességek jutnak eszünkbe. Sajnos azonban egyre gyakrabban találkozunk evészavarban szenvedő serdülőkkel, gyerekekkel is, akik között bizony fiúk is előfordulhatnak.

Eszik, nem eszik, eszik , nem eszik

Már csecsemőkorban megkezdődik az étkezési szokások kialakulása: az édesanya és a baba együttesen alakítják ki. Újszülöttkorban az anyai gondoskodás egyik legfontosabb eleme a szoptatás, táplálás: az édesanya sikernek éli meg a baba etetését – és kudarcnak, ha nem szopik, nem jól fejlődik a baba. Már kisdedkorban gondot okozhat, ha az édesanya túlzottan sikerorientált: ilyenkor a baba egyetlen módja a tiltakozásra, hogy nem eszik, válogatós lesz, ezzel uralkodik a környezetén. Ilyenkor az evés központi kérdéssé válik a családban, mely gyakran az egész gyermekkor meghatározó eleme.

Rizikócsoportok

Az evészavaros gyerekekre jellemző az önértékelési zavar, az élet minden területén törekednek a tökéletességre. Ezek a fiatalok nagyon fegyelmezettek, gyakran kényszeresen. Nagyon erős bennük a megfelelni vágyás mind a környezetük, mind saját maguk felé. Befelé fordulók, érzelemszegények lehetnek.

Anorexia nervosa: leggyakrabban serdülőknél kezdődik

A leggyakoribb étkezési zavar az anorexia nervosa mely egy súlyos, akár halálos beteg is lehet. Oka összetett: a genetikai hajlamon kívül óriási szerepe van családnak és a társadalmi, kulturális tényezőknek. Megváltozott a szépségideál: a telt idomú hölgyek helyett egyre karcsúbb, soványabb modellek szerepelnek a divatbemutatón, illetve a televízióban, a reklámokban rendszerint boldogan mosolygó, tökéletes alakú (vagy éppen túl sovány) nőket látunk. A kamaszok gyakran őket választják példaképül, a túlsúlyt nem tartják elfogadhatónak. A sémák megváltozása már egész pici korban megfigyelhető: a gömbölyű rongybabák helyét a karcsú, szőke babák vették át!

A tünetek leggyakrabban 14-16 éves korban kezdődnek, de nem ritka a kiskamaszkori indulás sem. A serdülő lányok között ez a leggyakoribb pszichiátriai betegség: a korosztály fél-egy százalékát érinti, minden tizedik beteg fiú. Ijesztő azonban, hogy a gyerekek 10-15%-ánál megfigyelhető a betegség 1-2 tünete, ez azonban súlyos állapotot nem okoz, ezért gyakran nem ismerik fel.

A betegség legfontosabb tünete, hogy a beteg kóros soványsága ellenére önmagát túlsúlyosnak tartja: ezt nevezzük testképzavarnak. Kórosnak tartjuk a soványságot, ha a beteg súlya az elvárt súlynál 15%-kal alacsonyabb és a beteg mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Ezek a fiatalok kórosan félnek az elhízástól, nem ismerik be az állapotuk súlyosságát, nem tartják magukat betegnek. A fogyás komoly testi tüneteket okozhat: a lányoknál elmarad a menzesz, hajhullás jelentkezhet, lelassul a szervezet működése, a szívműködés is. Súlyos esetben életveszélyes állapot alakulhat ki: a tápanyag- és elekrolithiány akár halálhoz is vezethet (ez minden 10. betegnél be is következik). A hosszan fennálló betegség maradandó károkat okoz: csontritkulás alakul ki, gyerekeknél megáll a növekedés, alacsonyabbak maradhatnak.

A beteg célja: a fogyás

A kívánt soványság elérésének érdekében a betegek nagyon keveset esznek, körültekintően számolják a kalóriákat, kerülik a zsíros, tápláló ételeket. Extrém helyzetben akár pl. napi egy alma az összes táplálékuk, ezen kívül csak vizet vesznek magukhoz! A csökkent kalóriabevitel mellett jellemző még a fokozott testmozgás, a rendszeres, megerőltető testedzés.

A betegek egy részénél falási rohamokat lehet megfigyelni: ilyenkor néhány perc alatt több ezer kalóriát is elfogyasztanak. Ezután bűntudatuk támad, hányással, hashajtással igyekeznek megszabadulni az elfogyasztott ételtől. Ezt nevezzük bulémiának.

A hánytatás további gondokat okoz: a sorozatos hányás miatt a gyomorsav tönkreteszi a nyelőcsövet, a fogakat, a gyomrot. Gyakran a család nem ismeri fel, hogy gond van, időnként ezek a betegek nem is soványak.

Vegyük észre, ha a gyermekünknél az alábbi tüneteket észleljük:

  • Hirtelen fogy, vagy a még fejlődő gyerek nem hízik
  • Egyedül szeret enni, étkezési rituálékat vezet be, az ételt elrejti (pl. vécébe dobja)
  • Túlzottan számlálja a kalóriákat, kínosan kerüli a kalóriadús, tápláló ételeket
  • Túlzásba vitt, kényszeres mozgás, edzés
  • Alvászavar, depresszió, önértékelési zavar, iskolai teljesítményromlás
  • Székrekedés, hányás, hashajtó használata

A testet és a lelket is gyógyítani kell

Az anorexia gyógyítása igen komplex feladat, a legjobb eredmények a speciálisan kialakított központokban érhetőek el. Amennyiben szükséges, elsőként törekedni kell az életveszély elhárítására. A beteg stabilizálása után kezdődhet a gyógyítás: cél a betegségtudat kialakítása, a testképzavar helyreállítása. A komplex kezelés többek között viselkedésterápiából, pszichoterápiából, művészetterápiából áll. A legjobb eredményeket akkor érhetjük el, ha a kezelésbe bevonjuk a családot, a pedagógusokat is. A nemzetközi felmérések szerint a betegek kb. fele gyógyul meg, negyedének javul az állapota, negyede pedig krónikusan beteg marad. A legfontosabb, hogy a kezelés, a pszichoterápia nem maradhat abba a célsúly elérésénél, mert nem a megfelelő testsúly elérése, hanem a mentális egészség kialakulása a cél.

A társadalom és a média jelentősége óriási a járványszerűen terjedő soványság megállításában. Cél a szépségideál egészséges kialakítása. Ennek érdekében már ráirányult a figyelem a kifutón szereplő modellek testsúlyára, a média ilyen irányú szabályozására is.

Emellett fontos, hogy a szülők, pedagógusok, gyerekorvosok, védőnők és minden gyerekkel foglalkozó szakember tisztában legyen a betegség tüneteivel, súlyosságával, így a legjobb az esély, hogy a gyerekek időben segítséget kapjanak.

 

Dr. Karoliny Anna, gyerekorvos